Beckhamtől és Messitől tanul, de a válogatottság kérdésében még nem döntött a magyar játékos

Sűrű hónapok vannak a háta mögött.

Májusban hosszú heteket töltöttünk egy spanyolországi edzőtáborban az Inter Miami legtehetségesebb U19-es játékosaiból álló csapattal. Az akklimatizáció alatt egy hétig edzettünk, majd összesen 13 meccs került a lábainkba. Néhány közülük csak 60 perces volt, de ez akkor is szép szám. Sokat tanultunk, és megismertünk jó néhány más stílusú futballt játszó együttest. Barcelona mellett részt vettünk egy tornán: játszottunk a Girona, a Betis, a Barcelona, az Atlético Madrid és a Rayo Vallecano korosztályos gárdáival is, ezeken a meccseken több gólt is szereztem. A klubunk legjobb 2006-os, 2007-es, 2008-as születésű labdarúgóiból állt a csapatunk. Büszke vagyok arra, hogy én is közéjük tartozom.

Rengeteg önöknél a latin játékos, így adódik a kérdés: mennyire kell öldöklő küzdelmet folytatni azért, hogy európaiként bekerülhessen az első csapatba?

Tényleg hatalmas a konkurencia. Tisztában vannak a többiek az európai származásommal, és azzal is, hogy mennyi munkát fektetek a fejlődésembe. A napi rendszerességű edzések mellett hetente háromszor külön is készülök: az egyéni képzéseimen Cséke Györggyel dolgozunk együtt.

Hogyan ismerkedtek meg a Floridában élő magyar edzővel?

A testvérem szintén focizott korábban, és a szüleim el akarták vinni magánedzésekre. Így kezdtek el együtt dolgozni, személyesen pedig akkor ismertem meg, amikor 12 éves koromban én is csatlakoztam hozzá. Már 5-6 éve annak, hogy Gyuri hetente többször foglalkozik velem az edzések mellett. Mindig segít, támogat, folyamatosan elemezzük a meccseket. Összevágom a kulcsjeleneteket, együtt megnézzük ezeket, majd a tanácsait igyekszem beépíteni a játékomba. Mindig törekszem arra, hogy jobb legyek. Most végeztem a suliban, innentől még inkább fókuszba kerül a foci. Egyelőre a játék, később pedig edzőnek szeretnék tanulni.

Az Egyesült Államokban született, ahol nem a labdarúgás számít a legnépszerűbb sportágnak. Miért éppen a focit választotta akkor?

A már említett testvérem kezdett el hamarabb focizni, én meg mindig néztem őt, szóval általa ismertem meg a sportágat, és hamar beleszerettem. Onnantól viszont gyorsan ment a dolog, a tévében is állandóan a meccseket néztem, és szinte mindig a labdával aludtam.

Mikor mentek ki Amerikába a szülei?

Nagyjából 23 éve élnek kint, édesapám akkor kapott egy álláslehetőséget. Először New Yorkban dolgozott, utána költöztek Miamiba. A sport szeretetét egyébként édesapámtól örököltük a bátyámmal, Dominikkal, aki fiatal korában birkózott Tatabányán. A családdal amúgy 2-3 évente járunk Magyarországra, sűrűbben akkor, amikor a magyar korosztályos válogatott tagja voltam. Az U16-os válogatottban a belgák, az U17-esben legutóbb Üzbegisztán ellen szerepeltem a címeres mezben.

A felnőtt válogatottat illetően milyen érzései vannak?

Arról egyelőre nem döntöttem. Az U18-as amerikai szövetségi kapitány, Marlon LeBlanc személyesen hívott meg a válogatottba, jelenleg velük készülök. Rendszerint Atlantában zajlik az összetartás az amerikai nemzeti csapattal, de a jövőt illetően még nincs bennem elhatározás. Erről ráadásul még van is időm dönteni – majd akkor, ha kapok konkrét megkeresést.

Hogyan jellemezné magát a pályán?

A legjobb tulajdonságomnak a gólérzékenységemet és a gyorsaságomat tartom. Amiben feltétlenül fejlődnöm kell, még eredményesebbnek lenni a kapu előtt. Szeretnék az első osztályban játszani a felnőttek között, remélem, már idén sikerül bemutatkoznom. A nagycsapat vezetőedzője, Javier Mascherano edzéseken és meccseken is látott már, de elsősorban a saját csapatom edzőivel egyeztetek az elvárásokról. A világ minden tájáról hoznak ide játékosokat, minden elérhető, bármivel megvalósulhat, csak lőni kell a gólokat, és akkor biztosan megakad rajtam a szakemberek szeme.

Hosszú távon milyen célokat tűzött ki maga elé?

Azért dolgozok, hogy bekerüljek a topligák egyikébe. Ez a célom, illetve a válogatottban való szereplés. A gyerekkori példaképem Cristiano Ronaldo. A munkamoráljának szinte nincs párja a világon, sokat lehet tanulni tőle, a mai napig felnézek rá, ami csak azért érdekes, mert korszakos riválisával, Lionel Messivel most egy csapatban játszom.

Mi változott Amerikában Messiék érkezésével?

Mindenki óriási élményként éli meg, hogy a labdarúgás egyik legnagyobb legendája ideigazolt. Amikor az edzésen először meghallottuk, nem is akartuk elhinni, hogy igaz, majd nem sokkal később már a kezét ráztuk a pályán. A tréningeken folyamatosan őt figyeli mindenki. Érdekes, hogy még edzéseken is hatalmas győzni akarás jellemzi: nem lazsál, mindig mindenben nyerni akar. Követendő a példája.

És milyen élményei vannak a klubtulajdonossal, David Beckhammel kapcsolatban?

Ha távoli tornára utazunk, rendszeresen meglátogat minket. Sűrűn szoktam látni az edzőbázisunkon, nagyon jó fej, mindig előre köszön, közvetlen ember, tőle is lehet tanulni. Nem ritka, hogy körbeveszi egy stáb és ott forgatnak vele valamit.

Az Inter Miami viszonylag új klub az MLS-ben, ám a rá irányuló figyelem kiemelkedő. Hogyan jellemezné a hátteret, a körülményeket?

Rendkívül profi a stáb, és a pályákra sem lehet panasz. Az edzőközpontunk minden igényt kielégít. Miamiban sűrűn változik az időjárás: egyszer szakad az eső, másszor lépni is alig lehet a hőségtől, ezekhez alkalmazkodni kell. Néha az óceánparton is tartunk edzést: jó időben nagy élmény a homokban focizni, bár a parton főleg kondizunk és nagyon intenzív mezítlábas futásaink vannak. Közben épül az új stadion, a következő idényben már itt játszik a felnőttcsapat. Ez a létesítmény egy valódi szórakoztató-központ lesz, mindenki várja már a megnyitását. A következő világbajnokság során itt is rendeznek majd néhány meccset Miamiban.

Fotó: Instagram/Pintér Dániel